1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. (t. n. is ) valakit, valamit szemével érzékel, s róla képet alkot a tudatában. mit látsz?; ▸ nem lát a szemétől ▸ nem láttam, nem hallottam semmit ▸ se lát, se hall

2. (tn is ) <tudati képet> úgy fog fel, mintha az a szeme előtt megjelenne. álmot lát.

3. megnézve v. elolvasva tudomásul vesz valamit. ▸ láttam ▸ lássa, lássák ▸ lásd! l | <előadást, látványosságot> megnéz. láttad a filmet?

4. szemlél, észlel, tapasztal. ▸ világot lát | ▸ lássuk, miből élünk | ▸ ám lássa

5. <kif-ekben:> megér, átél. szükséget lát; ▸ sok tavaszt látott már ▸ azt szeretném én látni!

6. ismer, tud. látja a nehézségeket. | (t. n. is ) (meg)ért, felfog (vmely összefüggést). nem látja a lényeget; tisztán lát a kérdésben. | ▸ látod, látod!

7. valaminek, valamilyennek tart, vél, gondol. jónak látnám, hogy ... | valamiben felfedezhetőnek vél valamit. nem sok értelmét látom a dolognak.

8. találkozik, együtt van valakivel. mikor látjuk egymást? | hozzájut valamihez. pénzt lát; ▸ napvilágot lát

9. valamiként, vhogyan fogad valakit. vendégül látja; örömmel látnám munkatársként; ▸ szívesen lát valakit

10. tn ▸ valamihez, valami után lát munkához, dolga után lát. | tn ▸ valami ritk valaki után lát segítség után lát; munkatársak után lát.

11. ▸ törvényt lát ▸ nagyra lát

[?fgr ]

<kif-ekben:> csekk, utalvány stb. bemutatása (kifizetés végett). látra szóló váltó.

[←lát¹ ]

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. testéről; külsejéről, felületéről, területéről v. a tetejéről le v. el. [jön] a piacról; [leesik] a fáról.

2. némely hely(iség)ből, vmely intézményből ki, el, ill. onnan, tőle eredően. [jön] a konyháról, a rendőrségről. | <helynévhez.> pécsről. | valami színhelyéről. az előadásról [jön].

3. a jelzett távolságban levő hely(zet)ből. tíz méterről [lő].

4. vmely időpontról, időszakról eredően. tegnapról [való].

5. valakitől, valamitől eredően. apjáról [maradt]. | valamiről mint kiindulási pontról. 10 fokról [20 fokra emelkedik].

6. valaminek az alapján. mozgásáról [felismeri]; jó boráról [híres].

7. <vonzatként.> [beszél, érdeklődik, vélekedik] az emberekről.

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.